2018. április 11., szerda

Burgonyából mécses, faggyúval és étolajjal


      

 Burgonyából mécses, faggyúval és étolajjal



Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ifjú ember, a főváros szülöttje. Mindig vonzotta a természet, az állatok, a hegyek, a kirándulás. Természetesen magamról mesélek. Ahogy teltek az évek tágult a világom, és már nem elégedtem, meg az egynapos Pilisi kirándulásokkal. Jöttek a túrák, a szabadban alvások. Tűz mellett, egy szál lópokróccal takarózva. A bakancsomat a tűz mellett szárítottam, majd a gyógyszertárakban kapható ujjnyi darab szarvas faggyúval kezeltem le.
Nem szerettem a városi életet, így lettem tanyasi. Figyeltem, tanultam. Megismerkedtem a faggyúval, mint táplálék, és mint kisütve sokoldalú hasznosítási lehetőségeivel. A műszaki üzletekben, dobozban árulták, a vízvezeték szerelők kenderkóccal és faggyúval szerelték a horganyzott csövek illesztéseit. Háznál vágott kecskéből, birkából jutottam az első adag faggyúimhoz. Amúgy csak nyersen tettem ki télen az énekes madarak számára téli eleségként. Az ilyen nyers faggyú romlandó, ezért fagyasztva kell tárolni. Az apróra vágott faggyút lábosban kisütöm, leszűröm a töpörtyűjét, amely szintén fogyasztható. A kisült faggyú, évekig, sőt évtizedekig károsodás nélkül tárolható. Ennek bizonyítéka, hogy Attila barátomnak hajdanában adtam egy doboz kisült faggyút, és ő említette, hogy nemrég a kezébe akadt, és bizony még csak meg sem avasodott.
Mongóliai útjaim során szoktam rá a faggyúevésre.
Mire használható a kisütött faggyú?
Étkezésre, mint bármilyen zsiradék, vagy növényi olaj, de velük szemben előnye a tárolhatósága, az avasodás mentessége.
Bakancsok, bőr nemük, puhítására, vízhatlanná tételére.
Tömítő anyagnak.
Világításra.

Igen egyszerű megoldást említett Zia kedvesem, egy gyerekkori emlékét, mécsest burgonyából, melyet ők zsírral készítettek.
 Ezt fogom most bemutatni, annyi különbséggel, hogy zsír helyett faggyút használok. Miért is, azon egyszerű oknál fogva, hogy a sokrétű használhatósága miatt faggyút hordok magammal.
Elkészítése roppant egyszerű. Egy burgonyát lefektetünk az asztalra, a tetejét vízszintesre levágjuk. A közepét kivágni, oly módon, hogy egy kis üreget kapjunk. Ez a mécs, tároló edénykéje szerepét tölti be. A faggyút felolvasztani, beleönteni a burgonyába. Ez az éghető anyagunk, melyet azonban hiába gyújtunk meg gyufával, nem fog égni.  Ezért szükségünk van kanócra. A célnak tökéletesen megfelel egy pamut csík, valamelyik öreg, szétvágott pólónkból. Egy ilyen öreg póló darab nagyon sok mindenre használható. Például vízszűrőbe, szenesítésre, törülközni vele, és mint itt bemutatom, lámpabélnek, mécses kanócnak is.  Ezért jó, ha van nálunk.
Az ujjnyi darab kanócot belesüllyesztjük a faggyúba, és a felső végét érdemes a burgonyához támasztani, hogy ne süllyedjen el.
Már csak meg kell gyújtani.




A havas háttér is mutatja, hogy télen, fagyban is kifogástalan.
Az égő mécsest, bevittem a szobámba, ahol addig világított, míg a faggyú ki nem fogyott a burgonya belsejéből.






                           Faggyú mécses burgonyában. II.

Nem most készítem elő szőr, de a gyakorlat teszi a mestert. A készítését most egy fotósorozatban bemutatom.
Anyagszükséglet. fagyú, ez itt mos kecske faggyú. egy burgonya, amelynek a tetején kivájtam a közepéből egy diónyi mélyedést. Valamilyen pamut darab, vagy lámpabél. Most egy konyharuha darabból vágtam le egy kis csíkot.



A pamut csíkot hosszában összehajtottam, és belehelyeztem a burgonya mélyedésébe, és a szilárd faggyú kaparékkal megtömtem.



A kanóc kiálló részét bedörzsöltem faggyúval.. és meggyújtottam.


A kezdeti láng hamar lelohadt. Hiszen a beledörzsölt faggyú elégett.




Azonban ez a kis hő is elegendő volt ahhoz, hogy megolvassza a kanóc körül a faggyút. A folyékony anyag már fel tud szívódni a kanócon, és egyre növekvő lánggal ég.




Ha a kanóc hozzáér az oldalhoz, gyengébb a láng, ha beljebb igazítom, nagyobb a felszívó és égő felület, nagyobb a láng.



Ennek a kis kanálnyi faggyúnak az égési ideje  Ez esetben  40 perc.
Az étolajjal azonos térfogatú faggyú kétszer olyan hosszú időtartamra elegendő világításra ennél a mécsesnél.








                                Étolaj mécses burgonyában


Folytatom a kísérletet. Miután elégett a burgonyából a faggyú. Kitöröltem és az előző anyagból egy másik azonos csíkot vágtam kanócnak és azt helyeztem be a burgonya mélyedésébe.
Most napraforgó étolajjal öntöttem. Szinig.



A meggyújtás után azonnal nagy lánggal kezdett égni, ami nem is --lankadt le, hiszen az olaj folyékony és azonnal felszívódik.



Nagyobb lánggal ég, de gyorsabban el is fogy. Az égési idő kb 20perc.

,



2018. április 6., péntek

Csirke szárny almával diszkoszban. Ebéd a barlangnál.


Csirke szárny almával diszkoszban. 




Otthon a konyhában előkészítettem a mai ebédhez a diszkoszba a hozzávalókat.



Füstölt szalonna, 1 burgonya, 1 alma,1 sárgarépa, 2 csirke szárny amelyeket mér reggel megszórtam fűszerrel,hogy magába szívja, fűszer só, őrölt bors

Vékony szalonna csíkokkal kibéleltem az alját.



 burgonya szeletek



hosszába vágott sárgarépa



 alma cikkek 


 a könyöknél elvágott csirke szárny darabok



 a tetejére az alma másik fele



A rétegeket megsóztam, borsoztam. Majd lezártam. Még maradt egy kis hely benne, de csak egy személyre készítettem, a két személyes diszkoszba.

Nem túrázni mentem, csupán a vár alá a folyó menti barlangi táborhelyemre kis kikapcsolódásra, ebédkészítésre.



Már itt is tavaszodik, hó határ már 1200 m fölé emelkedett.



A tűz gyújtása előtt, mindig hozok a folyóról egy vödör vizet. Kézmosásra, mosogatásra, és a végén tűzoltásra használom.
Ha vizet hagyok a vödörben, teszek bele egy faágat. Előfordulhat, hogy egy Erdei egér vagy más élőlény itt akarja a szomját csillapítani. Ez esetben nem fullad a vízbe, az ágon kapaszkodva ki tud mászni.




A megfelelő parázs érdekében nagyobb tüzet raktam.




A kövekkel kirakott tűtér, hátsó falát megmagasítottam. Ez véd a széltől és egyúttal helyet biztosít egy kis horpadt lemeznek, amely most a sporlap funkcióját tölti be.
Erre helyezem a lábaskámat amelyben a zabpehejjel krémlevesemet készítem és a bögrét, a Számi hagyománnyal készült kávénak.




A vastag parázsra helyeztem a diszkoszt, miután a tűz lehamvadt.




A fotón látható idő jelzi, hogy 33 perc múlva vettem le és ekkorra már elkészült az étel.




Ebéd utáni szieszta. Egy jó pipa és kávé.




A hozzávalók lédúsak, ezért inkább párolás lett, mint sütés. Az alma, répa mennyisége miatt, de főleg az almás falatok édeskések lettek.
Minden megpuhult, semmi nem égett le. Az ételnek csak a bő felét ettem meg, kevés kenyérrel. a többit eltettem holnapra. Az étel kihűl, a zsír megdermed, ezért nem gond a szállítása.

A parázson sütés, főzéskor alig lesz kormos az edény. Ezt bizonyítja az a fehér háztartási papírtörlő, amivel áttöröltem.



Ezután egy erre a célra varrt vászon zsákocskába teszem, csakúgy mint a lábasomat, bögrémet. Íly módon még véletlenül sem piszkítom be a hátizsákom és a felszerelésem.





Mára elköszönök a barlangtól, a folyó völgyétől


2018. március 26., hétfő

Izlandi Tavasz

Látogatás egy madár szigetre

A madár csőrében sok apró hal van. Jön etetni a fiókáit.

A naptár már júliust ír, de Izlandon most költenek a madarak.
Ez a csavargásom Izlandon és a szomszédos szigeten  2014 ben 2 hónapig tartott.
Nem siettem, mintegy 500 km-t tettem meg gyalogosan, hátizsákkal, sátrazva.
Kis híján körbejártam Izlandot, autóstoppal kiegészítve. Két ízben gyalogoltam D - É irányban keresztül rajta. Volt részem napsütésben, hóviharban, láva hamu sivatagban, gázoltam a jeges folyókban, fürödtem a természetes meleg vizű medencékben. Izlandnak csak a széle lakott, a sziget közepén átmenni gyalog  meggondolandó. Még az utam elején, egy hetes gyaloglás után egy földúthoz érve találkoztam két Spanyol kerékpárossal. Csak útbaigazító tábla volt. Kérdeztem hol van Supermarket. Egyszerű. Arra megyek tovább, mutatta, még el nem érek egy magas feszültségű oszlop sort. Azt követem, amíg rátalálok egy aszfaltozott útra. Azon jobbra tartok még el nem érem a várost. Á, alig 80 km.. Hát ilyenek ott a távolságok, a leghosszabb út két település között 200 km volt amerre én mentem. Aki ügyesebb, mehet többet is, hosszában a szigeten. Érdemes 2 heti élelmet bepakolni a hátizsákba. Jó kis fogyó kúrás túra.
Van kiképző bázis a holdra készülő asztronautáknak.
Felejthetetlen élményben volt részem.
Nem vagyok hívő, de az az érzésem volt, hogy Isten amikor a földet teremtette, itt próbált ki mindent. A táj változatossága elképzelhetetlen, annak aki még nem járt itt.
Az alábbi válogatásban a madarak kaptak fő helyet, de változatosságnak néhány hangulati képet is betettem.





 Halásznak




 
 Költő üregek. Vízszintesen olyan mélyre beásnak, hogy a karommal nem érem el a fészket.




 
Más madarak a szikla falakon költenek-











 
Madár raj halászat közben.



Vadon tartott lovak, barátságosak.




 
     Velük is lehet találkozni.
     



 
                                             A kedvenceim.










 
        Vigyázat a feltörő víz 80 C fokos. Kénes szag, nem kellemes de elviselhető.

        Egy másik helyen erős acetilén szag terjengett. Az ösvényen egy tábla állt, Dohányozni tilos.

   
       A legolcsóbb főzés bio energiával.     

       A kis lyukon feltörő forró levegőn készítettem a teámat.




 
                   Ezen a sziget csúcson hajó temető van.


 
    Emlék a szerencsétlenül járt hajósoknak,





 
     




        Lehet hogy Izlandról származunk.




      Átkeléshez öltözve. Vagyis vetkőzve. Mélyebb folyóban még ennyi ruha is sok volt, de azt itt nem mutatom be.

 

        Éjszakázó hely a hómező szélén, a vulkáni hamun. A finom hamu mindenbe behatolt, tönkre is ment a sátram zippzárja. Ezen az utamon két fényképezőt fogyasztott el a nem optimális környezet.




                 A vulkánok tetejét vastak jég borítja. Ez tört ki 4 évvel ezelőtt, akkoriban leállították a környék repülőgép forgalmát. Miután eljöttem, rá 2 hétre ismét kitört. Néhányan nem élték túl.
         



              Láva barlang, itt lent 40km hosszan.