2017. február 9., csütörtök

Megérkezésem a szigetre, a táborhelyem.





                       Megérkezésem a szigetre, a táborhelyem.






Naponta többször megmártózom a tengerben. Időnként a szigonypuskát is viszem, ilyenkor hosszabban elidőzöm, zsákmány után kutatva.
A táborom mögött, elhagyva a boróka bozótost, jobbra nagy kövek magasítják a partot, elég hanyagul csak úgy egymásra dobálva. A  kőzet puhább részeit az idők folyamán a tenger hullámai elkoptatták, a víz elhordta, ezzel érdekes formákat alkotva. A reggeli kávémat itt a sziklákon fogyasztom, minden egyes nap megcsodálva, ami körül ölel itt engem. A domb tetején gondosan ápolt frissen, fehérre meszelt. kis kápolna. A szokásos kék díszítéssel.



 Ahogy az öböl és a mögötte húzódó kis kikötő felé tekintek, megakad a szemem az egyik közös alkotásunkon. A természeti erők kezdték, majd én folytattam. Egyelőre még, egy  ismeretlen személlyel közösen. Egy termetes kő, a tengerből, a vízből felugró, nyitott szájú kardszárnyú delfint formáz. Megfelelő köveket gyűjtöttem, mésszel fehérre festettem, majd a nyitott szájába szorítottam, pótolva a fogait. Egy természetes, fekete kőből szemet is kapott. Ezzel már jobban kiemelte, a tengervíz  alkotását. Később valaki, kevés kék festékkel, még tett hozzá, az ábrázolás tökéletesebbé tételéhez.



A sziklák a vízből nőnek ki, hol függőleges falat, másutt lapos, pihenő, fekvő hellyel csalogatva. Hasadékokkal, bemélyedésekkel változatos kövek felülete a mezítlábas sétákhoz való. A felület rücskös, nem csúszik meg a láb, ugyanakkor nem éles, nem szúr. Biztonsággal lehet ugrálni, kőről kőre. Alatta az érintetlen kékség. Halak úszkálnak, élelmet keresnek, és találnak is a víz alatti sziklákon. Ott egy csapat lelkesen szedeget valamit. Nem félnek, az embertől.
A templomdomb, sziklás félsziget. Keletre  és  nyugatra  egyaránt  végig tekintve a parton, sárgállik a laza homok. Itt a válaszvonal.  Jobbra sziklák, balra, lejtve, homokos föveny kilométereken át, mígnem egy újabb sziklás domb nyúlik a tengerbe, megtörve a folyamatot. A parti homoksáv után, befelé a szigetre Ősborókás terül el. Ezek a bokrok, fák, fogják el a szél hordta homokot. A tövükben dombokat emelve, nagy örömére a házi nyúl ősének, az üregi nyulaknak. Délutánonként a nyugodt csendben egészen közel merészkednek. Kedveskedni akartam nekik, ezért raktam ki a leveszöldségemből. Nem értékelték a gesztusomat, nem fogadták el. Ők tudják, de ennek  ellenére,  elviselik jelenlétem. Kezdik megszokni, hogy szomszédjuk is van, és nem csak napozó turista, hanem egy olyan ember, aki beköltözött az egyik bokorba.
 Hogyan is kerültem ide.
 Komphajóval jártam az Egei tenger cicládok szigetcsoportját. Ötletszerűen partra szálltam valamelyik szigeten, és pár napot ott tötve, barangoltam, abban a reményben, hogy találok egy számomra megfelelő táborhelyet.  Első szigeten találtam is jó helyet. Pár nap után azért tovább mentem,  még visszatérhetek ide. Irány a kaland, a felfedezés.
Egyik februári éjjel szálltam le a komphajóról a kikötőben. Meglepődtem, hogy több étellel, itallal szolgáló vendéglátó hely, taverna is nyitva van még ilyenkor is. Ez egy más világ, más szokásokkal. Kis pavilon a járda mellett, olyan, mint egy újságos, de itt főleg italt árulnak. Ezt már megszokhattam, hűtött  ásványvizet, sört, mindenütt árulnak. Veszek is vizet éjszakára, az utcán kevés eséllyel jutok vízhez. Békés , csendes az éjszaka.  A sötét ég telehintve csillagokkal. Elindulok a part mentén. Hová, meddig, most még nem tudom. Éjszakai szállás helyet keresek, ahol nyugodtam megalhatok. Gyakorlatom van már benne. A hajóról figyeltem a város fényeit, hogy a parton a sötétebb rész felé vegyem az irányt. Egy emlék parkba érek, kandeláberek világítják be a teret. Padok. Itt is maradhatok, nem jár erre ma már senki. Megpihenek, körülnézek.
Az út kivilágítva, de a tengerparti rész  sötétségbe vesz.  Veszem a zsákom és  arra megyek tovább.  Nem kell sokáig . A parti sziklák közötti puha homokon  majdnem lemegyek a vízig. Kitapogatom a helyet, jó lesz, itt alszom, leterítem a bivakzsákom, belebujtatom a 3 mm es, vékony derékaljamat. ebbe bele a tavaszi hálózsákom.  Elegendő ez itt délen, február ellenére is.




Háborítatlanul telt az éjszaka, szokásos jókedvvel indul a nap.
Új nap, új hely, új kaland. Milyen látványok kerülnek ma a szemem elé, hová jutok,  meddig maradok, mindez a jövő rejtélye.
Vissza kanyarodtam a központ felé. Tetszenek ezeknek a szigeteknek a falvai, városai.  Egyedi stílusuk, a fehérre meszelt falak, kékkel szegélyezett ablakok, teraszok, ajtók. A keskenyebb utcákon még egy gépkocsi sem fér el.



Itt töltöm a délelőttöt. Bolyongok az utcákon, nem tudok betelni a látnivalóval.  A kikötőben, egy padon ülve megeszem ebédre a sütödében vett , sós túros péksüteményt. Elnézegetem a hajókat, kis halászcsónakokat.
A turista információs irodákban, a hajó jegyirodákban, ingyenes sziget térképhez jutok. Kinézek magamnak egy ígéretes partszakaszt. Át kell vágnom a város szélén, majd  egy földnyelven.  Nyolc km nél nemigen lehet több.  Szatyor narancsot veszek, jó lesz szomjúság, de éhség ellen is. Az itteni narancs hihetetlen, ilyen finomat még soha nem ettem.  Amit otthon veszek, az savas, és csak megéhezek utána.  Ezeket éretten szedik le a fáról, édes, lédús, és olcsó. Naponta kilószámra eszem, egyik fő élelmem.
Elhagyom a várost,  a parti útra térek. Útelágazás. Balra a repülőtér, én jobbra megyek,. Az elágazás  egy Campinget zár közre  Zárva, de nem is akartam bemenni.  Később a nyár folyamán sem volt nyitva. Most előszőr megyek végig itt. Még nem sejtem, hogy hónapokat fogok eltölteni itt. Amott egy nagy parkoló a víz előtt. Ide fogok járni windsurf özni. Persze még erről sem selytek semmit, csakúgy mint sok másról. Igy a szép, jobb nem tudni a jövőt.  Minden nap új élménnyel gazdagit.  Hátam mögött messze a sziget közepén ezer méteres hegy magasodik. Még csak nem is sejtem, hogy ott a csúcs alatt , egy sziklafal töve rejti a mondabéli Zeusz barlangját. Nyáron majd miután vettem magamnak egy használt kerékpárt, azzal két napos túrát teszek és felmegyek a Zeusz hegyre. Istenem, mennyi csoda rejtőzik még, és vár reám.
Igy jutottam el borókás partra.
Kinéztem egy fenyőfát , amely alatt kényelmes  a hely,  és a tengerre szép kilátás nyílik. A ponyvát kifeszítettem és alá bevackoltam.  A mai éjszakám nem telt jól. Az élet már csak ilyen, no meg a természet. és a szél. Olyan erős szél vihar volt megint mint másfél hete. A ponyvámat szaggatta a szél, és hihetetlenül hangzik, de a ponyvámmal együtt engem is görgetett. Mit csináljak. Keresni kell valami csendesebb zugot. Ebben a szélviharban a ponyvát leszedni, őrültség. Maradtam, kínlódtam, és végül lebontottam a ponyvát.  Megdolgoztatott a szél. Alig húsz méterrel arrébb egy mélyedésbe lefeküdtem és nyugodtan töltöttem az éjszaka hátra levő részét. A szél elsüvített  felettem. Ponyvát nem kellett kifeszíteni, eső nem jött.
Majd harmadnap fedeztem fel ezt a bozótost, amelynek a közepe üres volt. Felül a lomb árnyékolt, és az egész mint valami zöld üreg.
Ahogy teltek a napok, egyre jobban berendezkedtem.  Már egy éve járok vissza és hónapokat töltök a  szigeten. 
 Új otthonra leltem.

2017. február 7., kedd

Lappföldi kalandozások. Élelem



                      Lappföldi kalandozások. 2015



Utsjoki / Finnország legészakabb részén,  Norvég határ település/

Néhány házból, egy Szupermarketből és benzinkútból álló település.  Északon  egy folyó szegélyezi és egyben elválasztja Norvégiától, ahová hídon lehet átjutni. A környező dombvidéken kóboroltam.
Ma érkeztem ide Dél ről.
10. 02.- án pótoltam az élelmiszerkészletemet.
Bevásárló lista:
-       1 kg rizs
-       1 kg zabpehely
-       ½ kg   datolya
-       4 cs snack leves
-        
10. 07. Mai napi élelmem
     -    reggeli -  zabpehely krémleves
-       ebéd -   szárított hús, datolya
-       délután – snack leves, utána pár szem datolya
-       vacsora – zabkása cukorral

10. 09.Ma egy hét elmúltával ismét bementem Utsjokiba és kiegészítettem az élelmiszer készletemet. A marketben megettem 200gr sült oldalast.
  Készletem:
-       0,8 kg rizs
-       1,5 kg zabpehely
-       14 cs leves
-       0,25 kg datolya
-       0,25 „”   mazsola
-       szárított hús  / a teljes 6 hetes útra kb 25 dkg ot vittem magammal /
-       0,4 kg grill kolbász
-       vaj

10.11. átnézem az élelmiszer készletemet, és elosztom a következő 14 napra.
 Ilyen beosztással ráérek emberek közé menni 2 hét múlva.

ü    8    x    4  Ek rizs   / Ek – Evő kanál /
ü  10    x   11 Ek zabpehely
Ez azt jelenti, hogy 8 napon át  ehetek napi  4 Ek rizst megfőzve háromszoros mennyiségű vízzel, és még zabpelyhet.  6 napra már csak zabpehely jut fő élelemnek. Ehhez még hozzá jön a szárított hús, datolya, mazsola. Ez utóbbiakat csak menet közben ehetem, ebédre. Pihenő napokon nem, mert akkor főzök  rizst ill. zabpelyhet.

Ma egésznap gyalogoltam, csak szárított húst és mazsolát ettem néhány dkg –ot.
A vidék legmagasabb pontjára akartam felmenni. Reggel erdős területről indultam, és ahogy haladtam felfelé, úgy ritkultak a fák, és egyre alacsonyabbak lettek. Más ez mint amit Közép Európában megszoktam. Ott nem változik ilyen kis szintkülönbség alatt ennyit a növényzet, a táj. Meredek és még meredekebb kapaszkodók követték egymást. A ritkuló erdőből a kilátás, az alant elterülő vidékre gyakori megállásra késztetett. Feljebb érve fokozatosan nőtt a belátható terület. A tundra, vizes terület, lent a síkon, a völgyekben nem kell vizet vinni magammal mert majdhogynem abban járok. A hegyek másak, itt sok esélyem nem lesz vízre, de reméltem hogy fogok találni. A mennyiben nem, akkor tovább le a hegyről a másik oldalon, a folyóig.
A pillanat örömeinek élve másztam a hegyre. Itt nincsenek magas hegyek, ez nem az Alpok. Néhány szász méter a tetőig. A fák elmaradtak, s a töredezett domboldalban lépcsőzetesen fekvő kis medencéket találtam. Az ivó víz. Minden rendben, ma itt alhatok. A víz nem csupán a szomjúság ellen szükséges, de az ételeimhez elengedhetetlen. Rizst , tésztán nem tudok főzni nélküle. Ezért is szoktam rá az utóbbi időben a zabpehelyre.  Ezt víz nélkül is fogyaszthatom.
Felértem a hegytetőre ahol kis kunyhó állt.
 Le a hátiszákot és  ismét körbecsodálkoztam a Világ e csendes, békével magához ölelő darabján.  Ez a hegytető, mint egy domb. Körbefordulva innen minden irányba ellátok,  nagyon messze. Szerencsémre az ég, a levegő tiszta, nem homályosítja látásom a pára.



 Az ilyen útjaimon rám szálló nyugalom, béke, most még hatványozottabban jelentkezik. Megnyílt alattam ez a végtelen térség. Fenyőkkel vegyes nyírfa erdők, ligetek. És víz, tengernyi tó, folyok  kanyaroknak ömlenek egymásba, majd tóvá szélesednek, ismét keskeny csíkká olvadnak és eltűnnek az Észak végtelenében. Még soha nem láttam be ekkora területet. Ekkora érintetlen vidéket. Nem csillan fel a sínpár, nem kanyarog az autópályák széles szalagja. Gyárkémények sem füstölnek, gyártelep nem rodít bele a tájba. Szédülök, részeg vagyok. Megrészegít ez az élet. Nem tudok betelni vele. Iszom a látványt, a szemembe égetem, hogy örökké ott éljen.
Esteledik, bemegyek a házikóba, egy embernek nagyon kényelmes. Az ablak alatti padon pont elférek majd aludni. Tűzgyújtás a kis dob kályhába, gyorsan melegszik a levegő, legalább olyan gyorsan,  mint ahogy kint  pedig  a hideg jön.

Vacsorám:
ü  zabpehely krémleves fokhagyma porral és utána
ü   zabpehely morzsás tészta.

Egy ilyen úri vacsora után itt aludtam ebben a szűkre szabottan kétszemélyes faházban a környék legmagasabb pontján.
A hidegebb időben napközben nem vagyok szomjas, keveset iszom, ezért a víz veszteséget, az esti levesekkel pótolom. Jobban esik a zabos híg krémleves mitha csak liter számra innám a vizet. Ez még tápláló is. Fáradtan a sűrű étel sem kívánkozik. Először a folyadék, aztán a többit majd meglátom. Amennyiben nem kívánom a második fogást, akkor elteszem másnapra, akár magammal is vihetem. Ezt gyakran meg is teszem a rizzsel.
Száraz helyen jól aludtam. Reggel köd ülte meg  a völgyet, az alattam elterülő mindenséget.



 Szerencsés voltam, a tegnapi nappal, a tiszta idő, a jó látási viszonyok miatt.  Az égiek ismét kegyesek voltak hozzám. Enyhe hószitálás, a köd sűrűsödik. Had tegye, az a dolga. Nekem meg az, hogy akkor ma pihenő napot tartok. Naplót írok, főzőcskézek.  Tűzifa elegendő van a kamrában, de szükség esetére még egy gázrezsó is van tele palackkal.
Kezdésnek
Cipó zabpehelyből. Szárított élesztővel készítettem, de természetesen nem tudott megkelni, ahhoz nem volt elég meleg,de ez nem jelentett akadályt.




Zabpelyhes metélt. Ez annál jobban sikerült.



Reggel beáztattam egy kevéske szárított marhahúst. A zabpehely metélt főzővizébe leves port szórtam, ebbe bele öntöttem az áztatott húst,  a lével együtt és a kifőtt tésztával. Kiadós, tartalmas leveshez jutottam. A hús kemény maradt, de ízesítette az ételt.


10. 27. Csütörtök   Hárkákoski

Telnek a napok, hetek. Napról napra egyre hidegebb az idő, terjed a jég, hízik a tavakon. A határ folyón láttam hatalmas jégtáblákat amint összetorlódtak. Itt olyan lomha a széles folyó, hogy hamarosan be fog állni.
 A rohanó folyók még jégmentesek. A Lemmenjoki völgye, ezen szakaszán beszűkűl és szurdokot vájva magának rohan lefelé a víz, sziklákba akadva,  zúgókat képezve. A hely varázs csábított ide, ujabb kalandokra, az ismeretlenbe.  A meredek partoldalban futó ösvény hol egyik, hol a másik oldalon halad. Az átkelés izgalmakat sejtet. A térképen csónakos átkelést jelölnek, de lesz e csónak, a fagyok miatt nem vitték e már le. A gyalogos átkelőknek, a gázlóknak, a Ford ok más a jelük. Részesültem élményekben, mikor derékig pucérra vetkőzve a hátamra kötve, a nyakamba akasztva a ruhám és minden felszerelésem  gázoltam a jeges folyón keresztül. Ez hozzá tartozik az ilyen utazásokhoz. Izlandon némelyik nap többször is kellett gázolnom a vízben.
Magányosan járom az utam, embernek nyoma sincs.
Az ösvény, havas, jeges. Csúszásgátló acél körmös gumiszalagot, „papucsot „húztam a bakancsimra. A húsz kg nál is nehezebb hátizsákom miatt is oda kell figyelnem a lábam alá. Amikor elcsúszok, elesek, elég nehézkesen tudok csak lábra állni. Ezen a szakaszon méterekkel a folyó szintje felett a kényszer fürdőzés veszélye is fenyeget.  Felpillantgatva lesem, keresem az ösvényt, a tovább vezető utat. A fát közül a folyó felé kitekintve végre meglátom a drótkötelet, mely a két partot köti össze, mintegy 2 m-rel a víz színe felett kifeszítve.  Csúszó karabinerrel. nem forgó csigával. Ehhez van rögzítve a csónak. Leereszkedem. A parti sáv már beállt, foglya a jég a csónakot, de engem azért nem bír el. Hátizsákom leteszem a földre és nekilátok kiszabadítani a csónakot.




 A part felé rángatom, jégtörőként használva. Megizzaszt a munka, de megérte, sikerrel járok. Bent a  gyors sodrás miatt még nem tud befagyni a folyó. A csónak alját vékony jég borítja, mely beszakad amint rálépek, és feltőr a víz. Nosza gyerünk feltörni a jeget. A csónak hoz tartozik egy nyeles víz merő. Töröm, a jeget, merem a vizet. Már jócskán benne járok a délutánba mire indulásra készen állok. A partra lépve felveszem a hátizsákom és azzal szállok vissza. A vizes, jeges part, a mogó csónak miatt ezt egyszerűbb leirni, mint véghezvinni. A biztonság kedvéért a hátizsákot magamon hagyom, nehogy borulás esetén elvesszen. Utólag visszagondolva, ez életveszélyes lehet, hiszen a nehéz zsák lehúz és belefolyt hat a mély, hideg, sodró vízbe. Tapasztalatból tanul az ember, ha más nincs akkor a saját bőrén.  Még sosem láttam, hogyan használják ezt az átkelőt. A parton, egy táblán, rajzokon  mutatják. Ott hevedert és beülő biztosítást mutatnak, karabinerrel a kötélpályára akasztva. Hát itt ilyenek nincsenek. Sebaj. Beülök a középső padra. Stabil, de igy nem érem el a húzó kötelet.  Fel kell állni, így már jó. Húzom a kötelet, mozdul a csónak orrával a túlpart felé. Beljebb haladva, a sodrás keresztbe fordít. Igy is jó, egészen addig még egyszer csak megakadok. Hiába húznám, semmi, csupán a csónak kacsázik alattam, én billegek. No persze, a hátizsák miatt bénázok. A húzó kötél gyűrűn felakadtam. Fogva tart. Megpróbálom  levenni a zsákot, miközben egyik kezemmel kapaszkodnom kell. Már le ülni sem tudok, fog a kötél. Na most kezdek szarban lenni.  Ilyenkor tudatosul az emberben, hogy magára van utalva. Nem számíthat senki segítségére, nincs értelme segítséget hívni. Nem kapkodni, higgadtan végiggondolni,hogy mit lehet, mit kell tenni. A csónak forog, billeg. Izgalmas pillanatok. Fordulok, egyik vállamról lekerül a zsák pántja, lendűl rólam, a csónak feneke csúszik, Én is elnyúlok a csónak fenekén, de a zsák is megvan itt velem. Ezt megúsztam. Majdnem szó szerint. Úszás ugyan nem volt, de a sekély fenék víztől a nadrágom elázott.. Most már sikeresen partot értem., miután a csónak orrát ismét jégtörőként  használva feltörtem a parti jeget. Már csak  a kiszállással kellet óvakodni, a jeges köveken.
Mindent sorjában, most következik a vizes nadrág esete, ezzel mit csináljak. Nincs hőmérőm, de anélkül is érzem a levegőn,a nadrágomon , hogy a fagypont alatt van a hőmérő higanyszála.
Egyértelmű, hogy meg kell szárítani a nadrágom, mer rám fagy és nekem is szárítkoznom kell. Hogy is csinálják ezt a menő túlélő filmekben, tüzet gyújtanak. és addig is még megszárad a ruhája, beül a jó meleg sátorba forralt bort kortyolgatni. Csak hogy itt nincs se stáb, se fűtött sátor, se forralt bor. Itt csak a való világ van!
Vagy itt a parton rakok tüzet, vagy megkockáztatom, hogy megtalálom, a  térkép szerint néhány kilóméterre lévő menedékházat.
Ez nappal nem jelenthet gondot, de most az időn sok múlik.  Egy órán belül besötétedik. A hó, igaz hogy világít, de az ami most frissen leesett, eltünteti az ösvény nyomát. Egybe mossa a talajt, nehéz lesz meglátni. Nyomok nincsenek.  Sokfelé gyökér, ág keresztezi. Csábít a kunyhó. Napok óta nem voltam meleg, védett helyen, jó lenne megmosakodni és megszárítkozni a ruhámmal együtt. Amúgy is azt terveztem, de ha nincs gond, csak holnapra érek oda.
Az erdő, a folyó szellemeit segítségűl híva, hogy vezessék lábaimat. irányítsák lépteimet, útra keltem.
Leszállt  az este, homály borult az erdőre, de az ég tiszta fénye segítségemre van.
A hó világít, meglátom a fák között kanyargó csapást. Gerincen haladok, könnyű az utam. Amire figyelnem kell, hogy lesz balra egy leágazó ösvény a tó partjára, a házhoz, és ezen ne haladjak túl, mert akkor hosszú éjszakának nézek elébe.  Igazában nem tó hanem a Lemmenjoki folyó szélesedik tóvá pár száz méterrel
alattam. Bodog vagyok, hogy itt lehetek, és a menedékre is ráleltem.

Rádásjárvi.
A jól sikerült, kalandokban  bővelkedő nap után melegszem a kályha tüzénél. A tóban megfürödtem és most szárítom magam és a ruháimat is. Ha egyszer már így alakultak a dolgok, a hely is megfelelő, nagymosást tartottam. Jó a túzhely,  elég meleget ad, van hely felette a ruhákat szárítani.  Tegnapelött éjjel a kabátom keményre fagyott, az előző napi esőtől.  Még csak ősz van, gyakran változik az idő., de már remélem nem melegszik vissza, nem lesz eső, csak hó. Sokkal jobb a fagyos földön menni, a havat söpörni magamról , mint a sárban dagonyázni és bőrig ázni.

10. 28. péntek.
Reggelre befagyott a tó. Ma pihenőnap, ruha , bakancs szárírás.
A mai menü.:
ü  Galuska leves
ü  nudli prézlivel
ü  palacsinta / a házban volt palacsinta sütő, mivel nem hoztam magammal, csak akkor tudok sütni, ha van a kunyhóban serpenyő.
Természetesen minden zabpehelyből készült, sóval, vízzel.
Szép napokat töltöttem a Lemmenjoki völgyében. Ide még visszakell jönnöm határoztam el  magamban, amit a következő nyáron meg is tettem.




                      Lemmenjoki egy évvel később ,  2016





Svalbardról visszarepültem Norvégiába, onnét pedig kényelmesen autóstoppal keresztül utaztam észak Skandináviát, Svédországon keresztül Finnországba. Az első héten ragyogó napos idő volt. de azóta csak elvétve látom a napot, pedig még augusztus elejét irjuk. Ismerős tájakon vándorlok.  Havas időkben jártam erre, hát most meg szeretném nézni, milyen nyáron.  Azzal ijeszt gettek, hogy a sok szúnyog miatt elviselhetetlen, itt az élet. Meg  kellett néznem. .A Skót felföld Mij felhői után kevés rosszabbat tudtam elképzelni.  A mij egy apró, muslica méretű csípős rovar. A szúnyoghálón gond nélkül átsétál. Védelemül ellenük, fejre, kalapra húzható moszkitó maszkot és kabátot vettem. Esős időben felhőben várkoztak a sátor felett és aki kilépett az egyszerűen beléjük  ütközött. Háló nélkül erezni lehetett, hogy lefejeltem valamit. Néhány ezer mij- t. Felkészültem az itten i fenevadakra, de kellemes meglepetés, nem volt több itt sem mint a hazai nádasokban.



  A ponyva alatt a szúnyoghálós bivak sátor.

 A mindennapos esők miatt már viccesen megjegyeztem magamban, hogy talán eltévesztette a repülő az irányt, és a Tundra helyett az esőerdőbe jöttem. Így teltek napjaim, vándorlásaim közben.. A bakancsom is gyakran megmerült, reggel már vizesen kellett felvennem, az erdő alja is sokhelyütt tocsog. Ez a borongós, esős idő,és a magány , nyomasztólag kezdett hatni rám
Jó lesz holnap beülni egy kávéra és bevásárolni, meg valami kis nyalánkságot is enni.

08.15. Levi  K Market  bevásárlás, kiegészíteni a készletemet.

ü  0.6    kg  kenyér
ü  0,6     „”  szalámi
ü  0,5    „”   vaj
ü  0,8     „”  zabpehely
ü  0,25   „”   mazsola
ü  0,25   „”    datolya
ü  0,5     „”    kakaó italpor ( inni és a kására szórni )
ü  0,5    „”    rizs
ü  6   x   60 gr os   snack  leves
ü  fűszerek, őrölt bors, leves ízesítő, sütő por, Mg tabletta
ü  0,4  kg Grill makkara kolbász ( 4 x 100 gr )

Ez a kaja csomag, 4,8 kg súlyú.  Ezzel felpakolva , 100 km .nél hosszabb utat kell megtennem, mire elérem a Lemmenjoki –t, és már lakott település nem lesz. ezért kellet a nagy bevásárlás. Gyalogoltam , stoppoltam. A legegyenesebb, legrövidebb utat néztem ki magamnak  Szépen haladtam, amikor valami útépítés táblánál megállunk.  Kedves halk szavú férfi hozott idáig, és most mond nekem valamit Számi nyelven. Türelmesen vár. Gyanítottam, hogy ki kéne szállnom.  Hát úgy legyen, veszem a hátizsákom is. Az autó újra indul és visszafordulva elhajt amerről jöttünk.  Körül nézek és világossá válik a helyzetem. ami cseppet sem rózsás. Keresztben folyó, de híd nincs rajta. Paff ! Most építik, ez marha jó. Nézek ki a fejemből, mit is kezdjek, magammal. Ezt magyarázta nekem  az öregúr, egy elágazásnál. de én meg mutattam hogy egyenesen akarok menni. Ha ezt akarom, hát rajta ne múljon, elhozott amíg volt út. Jó sokat jöttünk azóta, ember nem lakta területen.  Itt bizony nem fog jönni másik autó addig, amíg el nem készül a híd. A távolságot talán úgy lehet jobban elképzelni, ha valaki Budapestről elindul Szolnokra, és közben nem lát egy házat sem, félúton meg útlezárás miatt már autó sem jön, és napokig emberrel sem fogok találkozni, jó eséllyel. Ettől elhagyatottabb hely csak Izland volt. Az ottani állapotokat Magyarország térképére áthelyezve a következőt látnánk,. Győrben van egy élelmiszer bolt azaz egy Szupermarket, aztán Budapesten, Szegeden, és Debrecenben. Jó ha az embernek van egy kis tartaléka, úgy 2 hétre való. Ha itt az ember elcseszi, hát magára vessen, mert itt nem lehet felszállni a vonatra, mert errefelé olyan nincs. Ezen az úton busz sem jár, Röviden semmilyen közlekedési eszköz. A két lábamon kívűl.  Lemegyek a folyóhoz, hát ezen durva lenne átgázolni, ehhez már tutaj kéne. Nem széles, gyors. Van viszont egy vas I gerenda keresztűl a folyó felett. Gondolkodás nélkül oda mentem, meglökdöstem, stabilnak látszott, átmentem. Na ekkor megálltam és szemügyre vettem. Ha ezzel kezdem, akkor még most is ott állok és nem merek rajta keresztül menni.  Ezért nem volt szabad gondolkodni.  Biztos, hogy a munkásoknak tették oda, csak ők megszokták. Most nem dolgozott ott senki, ha beleesek, hát oldjam meg, ha tudom. A legfőbb gondot a hátizsák jelenti, mert azzal együtt nem tudok partra úszni.
Megelégedve boldogan folytattam utam. ma 22 km –t gyalogoltam. Ja ha nem mondtam volna, itt most örök világosság van. Ez idő alatt nem láttam senki ember fiát. Hollókat minden felé hallok, nem sokat, csupán  napi egy  két madarat. Egy fajdot láttam, és Rénszarvas nyomokat, egy pockot.

Sokat nem kellett válogatnom, a sík vidéket borító ligetes erdő egyhangúságában is szép. Egy merész jobbra át és letelepedtem éjszakára. Nem egészen így volt, mert addig kellett mennem, amíg valami víz nem csordogált a fűben.



A vad víz tiszta, egészséges.

Arról már olvastam, hogy a medvék miatt, a háló helyemen ne tartsak élelmet. Sőt. vacsora után azt a ruhámat is vegyem le, ami eddig rajtam volt, mert étel szagú lehet. Ma reggel vettem jó illatos szalámit, melyik maci hagyná ott. Vacsorám végeztével becsomagoltam az illatozó holmimat és legalább 100 m re elvittem, és felakasztottam egy fára. Medve itt is eléri, csak róka, vagy farkas nem. A medve miatt hiába is húznám fel a fára ahogy tanácsolják, mert ha nem tudták volna a maci mászik fára. Itt pedig len nagy fák nincsenek.  Az a sok tanács amiket mondanak erre a tájra nem alkalmazhatóak. Más alkalommal a városiak kérdezték tőlem, hogy nem volt e gondom a medvékkel, hát eddig nem. Eddig még megúsztam.  A farkasokat sosem emlegetik, úgy látszik azokkal nincs gond. legalábbis errefelé, még a tél elején sem.
Medve mentes jóéjszakát.

08. 16.
Korán keltem, ragyogó időben, nagyot gyalogoltam, de már kevesebbet mint tegnap, amikor becsatlakozott a terelő út. Itt lett világos, hogy merre kellett volna jönnöm. Erre azt hiszem  amúgy  sem jár busz, az út le sincs aszfaltozva, csak amolyan murvás út.  Itt nem sokáig vártam, jött egy nyaraló házaspár lakóautóval és elvittek egészen be a Folyóvölgyhöz. ők is meg akarták nézni. Ilyen jól sikerült stopp után az éjszakámat, már mélyen bent a folyó parton tölthettem.

Másnap is hétágra sütött a nap, de nem volt hőség. Csodás túrázó időben, követtem a folyót. Egyedül voltam, megmártóztam. Ponyvám kifeszítettem és alatta táboroztam a magas parton. Lementem horgászni, ma nem kaptak a halak.

08. 18.
Reggeli pergetés eredményeként, szép pisztrángot fogtam.



Mai reggeli: zabkása kakó porral
mai ebéd  : sült pisztráng, botos kenyér, snack leves. Végeztűl vajas botos kenyér kakaóval.
szenzációs volta a mai ebéd.

A halat zabpehelyben megforgattam és úgy sütöttem.
 


A továbbiakban csak felsorolom, hogy mit ettem egy héten keresztül. Ez a mennyiség elegendő volt, a napi túrámmal elhasznált energia pótlására. Ezekkel az élelmiszerekkel, és hozzá hallal. bogyóval  hónapokig is ellehetek.


08.19.

Élelmiszer készletem:
ü  grill kolbász 500 gr
ü  vaj   250 – 300ge
ü  leves  8 cs
ü  rizs   3,5 x 125 gr   -  ez  7 adag
ü  zabpehely 
ü    „”              müzli     őszesen 600 gr
ü  kakaó ital por 350 gr
ü  Fűszerek
ü  Ét csoki  150 gr

Délben, két arasz hosszú lazacot fogtam villantóval.



Mai menü:
ü  reggeli 5 Ek müzli   ( Ek – evő kanál )
ü  délután  sült hal , + leves tészta



A halat fogás után rögtön megtisztítottam, megsóztam és foghagyma porral megszórtam. Szép rózsaszín húsa volt. Ketté vágva, serpenyőben, vajon sütöttem meg. Ez is jól sikerült.
ü  Vacsora: leves  1 Ek zabpehelyből,
ü  palacsinta 2 Ek zabpehelyből




08. 20.
Élelem készlet 7 napra elosztva
Napi fogyasztható mennyiség:
ü 60 gr rizs
ü 60  „” leves tészta
ü 60  „”  grill kolbász
ü 3,5  Ek müzli
ü 6 Ek  zabpehely
ü Nesquick  kakaó 30 gr
ü  fűszerek,

reggeli : ½ löncshús / találtam /
17 óra  60 gr rizs, +  a konzerv másik fele.
        1 Ek zabpehely leves
         2 Ek       „”            kása kakaóval


08. 21.
ü reggeli  3 Ek műzli
ü ebéd     leves / 1 Ek zabpehely
ü vacsora  leves  60 gr tésztával
              3,5 Ek zabpehely kása, kakaóval




08.  22.

ü reggeli 3 Ek müzli
ü ebéd    1 Ek Zabp, leves
             60 gr rizs. 50 gr grill kolbásszal
ü vacsora 60 gr tészta, snack leves
              3 Ek zabp. kása


08. 23.
ü reggeli  3 Ek müzili
ü ebéd     2,5 Ek  zabp. leves
ü vacsora  60 gr rizs, 100 gr grill kolbász
                2 Ek zabp . kása kakaóval



08.  24.
ü reggeli  3,5 Ek  müzli
ü ebéd 16 kor 2  Ek zabp. krém leves
ü vacsora 60 gr rizs +  100 gr grill kolbász
               2 Ek zabp, kása kakaóval


08. 25.
ü reggeli 3,5 Ek müzli
ü ebéd  15 – kor hagyma krémleves
                   60 gr risz + 100 gr grill kolbász
ü vacsora 60 gr   snack leves tésztával
3 Ek zabp. kása kakaóval. A levessel már jóllaktam a kását édességnek főztem


08. 26. még 2 -3 napra elegendő az élelmem.