A Blogban leírt technikák kipróbálásából eredő balesetekért felelősséget nem vállalok.
2014. március 30., vasárnap
2014. március 28., péntek
II. Pákász bushcraft - Farmos 2011. április 13-17.
„A
pákász szókincse elveszett örökre; életmódjának, fogásainak halavány
képét csak az Ecsedi láp némely embere őrizte meg; de ez már nem a régi
pákász, mert községhez tartozik, holott a régi, valódi pákász legfeljebb
szított valamely községhez; egész életét, télen-nyáron a rétségben
töltötte; sokról még az sem bizonyos, hogy keresztelték, éltepárjával
megeskették, s harangszóval, papi áldással eltemették volna. Még az a
két legfőbb életszükség: a dohány és a puskapor sem igen hozta lakott
helyre; - "szerezte" a lápokon, mint ruházatát, kését, bográcsát, s
szerszámjának kevés vasát - mindenét, még a "rozsdását", azt az
egycsövű, megszögezett, megmadzagolt, s mégis biztos puskáját is.
Adót
nem fizetett; neve nem volt beírva község, megye, uraság lajstromába;
nem volt jobbágya senkinek; pap nem szedte tőle a párbért, szóval a
rétség szabad embere - még a nemes embernél is szabadabb volt.”
/Herman Ottó/
Elérkezett
a nagy nap. Magyarországra megérkezvén, elkezdtem begyűjteni a
társaságot. Először Budaörsre, Filater-ért, majd Hatvanba, Jánosért.
Innen D-re, Farmosra. Elsőként is a tanyámat néztük meg, hogy áll e még.
Meg volt.
Itt
várt ránk István a lányával, és már együtt is volt a csapat. Üdvözlés,
egyeztetés, a kocsimból a felesleges cuccok kiszórása, házamba
bepakolása, és még sötétedés előtt kiértünk a gátőrházhoz.
Még
tavaly ősszel határoztuk el, hogy most itt rendezzük be a központi
táborhelyünket. Azért volt szükségünk egy zárható épületre, mert senki
sem akart otthon maradni, őrizni a tábort.
Terveink
az elkövetkező napokra: kisebb túrák, ismerkedés a vadon élővilágával, a
vízben és a szárazföldön. A vadon élő ehető növényekkel,
felhasználhatóságukkal, és ami még belefér. A pákász-élet alapja a
halászat, ezért a környék vadvizeire, a Tápióra és a Hajtára kiváltottam
a horgászengedélyt.
Első nap. 04.14.
Mi
hárman kint aludtunk, István kora reggel jött ki. A Hajta partján
indultunk horgászhelyet keresni. A reggeli napsütésben lépten-nyomon
napozó vízisiklókkal találkoztunk.
Reggeli frissítőnek, hangyasavat nyalogattunk fűszálról.
A
botokat a helyszínen vágtuk, a készséget mindenki a magával hozott
túlélőkészletéből állította össze. István gilisztavadászatot tartott,
eredményesen. Sőt, csak az volt eredményes, mert a kárászoknak még a
nyomát sem láttuk.
Mit eszik a pákász, ha nem kerül hal a horgára? Amit a természet ad. Nézzük a gyékényt.
A fiatal hajtások külső haját lehúztuk, a belső, puha fehér része határozottan kellemes csemege.
Az öreg gyökérrészek szálkásak, grízesek; ehetőek, de nem annyira élvezhető, mint a fiatal.
Viszont este, megpirítva, kellemes „kapucsínót” főztünk belőlük.
Felavattam a Hobó kályhámat is.
Délután
fokos-nyélnek valót kerestünk a közeli erdőben, és a Busmanom lándzsa
tesztje következett. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egy száraz
ágat nyomtam a köpülyébe, és így hajítottunk célba vele.
Miután néhány imát elmormoltam félhangosan, a törzsbe belemélyedt lándzsa hegyét lépésnek használva, ráállva másztam a fára.
A
penge tökéletes! A legkisebb károsodás sem látszott rajta. Minden
feladatot kiválóan el tudtam végezni vele. Na jó, favágáshoz azért a
Gransfors baltámat használtam.
A
kirándulásaink alatt folyamatosan ismerkedtünk a növényekkel, határozó
segítségével. A kárászok távolmaradása nemcsak a mi étvágyunkat fokozta,
hanem a csukákét is. Sikerült is fogni belőlük.
Második nap. 04.15.
A
hajnali eredménytelen kárászozás után autóba ültünk, hogy felkeressük a
hajdan kipusztult, majd visszatelepített Hódokat. Expedíciónk
eredményes volt. Főleg karvastagságú, hód döntötte fákat találtunk.
A „legelésző” éti csigákból könnyedén összejött volna egy ebédre való.
Lósóska
leveleket szedtünk a vacsorához. A méretes levelek gyűjtése gyorsan
megy, és nem annyira savanyú, mint a vadsóska, amelyből a magas oxálsav
tartalma miatt amúgy sem ajánlott a túlzott fogyasztás.
A
délután folyamán az ehető növényekből gyűjtöttünk. Vadhagyma,
vadzöldség, vadsóska, tyúkhúr, zamatos turbolya, útifű, pásztortáska,
gyermekláncfű virág.
Valamennyit a táborunk környékéről, majd a főzőcske ideje következett.
A Menü:
· Tyúkhúr leves zamatos turbolyával ízesítve
Hozzávalók:
tyúkhúr, vadzöldség (gyökere, leveles szára), vadhagyma, néhány
vadsóska levél (savanykás ízt ad), kevés zamatos turbolya, néhány
pásztortáska.
A
tyúkhúrt a sóskalevelekkel, hagymával, felaprítva, a zöldséget egészben
tettük a vízbe. Sóval, füstölt szalonnabőrrel ízesítve megfőztük.
Tálaláskor meghintettük zamatos turbolya levéldarabokkal. Tökéletes
lett.
Mivel
a tyúkhúr szinte ízetlen, csak a tömeget adja. A vadzöldség finom, a
többi ízesítő anyaggal együtt vált ez a leves igazán finommá.
· Lósóskaszósz I.
Hozzávalók:
lósóska (sokat, ez az alapja), vadsóska (savanyú ízt ad, ízlés szerint
egy keveset), füstölt szalonna, vöröshagyma, liszt, tejföl, fokhagyma,
só
Az
apróra vágott szalonnát kisütöm, majd a zsírról leszedem a töpörtyűt. A
forró zsíron, a felaprított vöröshagymát megdinsztelem, majd beleteszem
a megmosott, gerincétől megszabadított, összevágott sóskát. Kevergetve
addig pirítom, míg meg nem fonnyad, jól össze nem esik. Egy evőkanál
lisztet, néhány gerezd aprított fokhagymát adok hozzá, kevergetve
megkapatom. Vízzel felengedem, megsózom, puhára főzöm. Egy pohár
tejföllel, egy evőkanál liszttel habarást készítek, belekeverem, pár
percig még főzöm.
Tálaláskor a tetejére szórok egy keveset a korábban félretett töpörtyűből. Tovább ízesíthetjük pirított hagymagerezdekkel.
· Lósóska szósz II.
Hozzávalók: lósóska, zsiradék, fokhagyma, liszt, só
A
megtisztított sóskát összevágom, zsiradékon megdinsztelem. Rászórom az
aprított foghagymát, meghintem liszttel, kicsit pirítom, majd felengedem
vízzel és megsózom. Miután felforrt, pár perc alatt kész.
A szószok mellé, ha van rá lehetőség, főtt burgonyát tálalok.
Az ételek ízvilága mindannyiunk számára megfelelő volt. Rendesen be is laktunk.
A felszerelést bezártuk a házba, majd a Bivalyos szigeti nádtetős kunyhóban tértünk nyugovóra.
Harmadik nap. 04. 16.
A
mai nap az íjas tűzfúrással indult. Attila tegnapelőtt, az erdei
barangolásunkkor levágott egy száraz fenyőág darabot, és abból
készítette el az alapot és a szárat. Élesztéknek száraz nádbugát
használt. Munkája meghozta gyümölcsét. Hamarosan lobogott a tűz.
Miután
ellestük a „Mester” tudását, egymás után gyújtottuk meg a tüzet a már
bevált eszközzel. Nem elégedtem meg azzal, hogy a más által készített
tűzszerszámmal gyújtok tüzet, ezért nekiláttam, hogy magam is
elkészítsem. A száraz ágat a Gransforssal hosszában kettéhasítottam. Az
egyik félből kis faragással elkészült az alap.
A
másik felet ismét kettéhasítottam, és ebből a negyed ágból faragtam ki
gömbölyűre a fúrót. Az utolsó simításokat a Busmannal végeztem. Az íjhoz
mogyoró ágat használtam. A tokmány, az érdekesség kedvéért, a sajnos
mindenütt fellelhető, sörös konzervdoboz lett. A siker most sem maradt
el.
Kedves
látogatóink is voltak. István családja kijött megnézni mit is művel az
apu odakint. Árva Zsolt barátunk megjelent a kisfiával, hadd tanuljon a
gyerek, de azért őt nem hagyta kint éjszakára. Végül öten aludtunk kint,
a nádtetős kunyhóban. Zsolttal már pirkadatkor a csatorna partján
álltunk.
Az eredmény egy szép csuka.
Kipróbáltuk
a vízmelegítést, műanyag flakonnal. A vízzel színültig töltött palackot
ráfektettem a parázsra. Az időt nem mértük, de gyorsan felforrósodott a
víz. Csupán a palack nyakán, a kupak alatt képződött egy kisebb dudor.
Ismét egy újabb tapasztalással lettünk gazdagabbak.
A
mai főzéshez nem akartunk hozott anyagot használni, ezért a lisztet és a
zsiradékot kihagytuk az ételekből. A lisztet a gyékény gyökerének
megőrlésével lehet pótolni, de a szárításához nem volt elég időnk. Az
öreg gyökeret felaprítottuk, szétmorzsoltuk,
majd
István gondosan, a tűz fölött, serpenyőben szárította. Az eredmény
pirulás lett. Sebaj. Vízben megfőzve, jó kis ital lett, a vélemények
szerint a kapucsínóhoz hasonlított.
· Tyúkhúr leves 2.
Hozzávalók:
tyúkhúr, vadzöldség (gyökere, leveles szára) vadhagyma, néhány vadsóska
levél (savanykás ízt ad), kevés zamatos turbolya, néhány pásztortáska.
Az egészet apróra vágva megfőztük, megsóztuk. Jó lett a leves, de a tegnapi füstölt szalonnabőrős sokkal ízletesebb volt.
· Csalán szósz, ala natúr
A felvágott csalán leveleket, vízben szétfőztük. Hát ……
Ettem
belőle egy keveset, de számomra ez kritikán aluli. Attila, János kicsit
turbósították, tésztával, levessel. Szerintük így már nem is volt
rossz. (meg kell jegyeznem, hogy rendszeresen főzök csalán szószt, de
minimum a sóska szósz II. recept alapján.)
Negyedik nap 04. 17.
Arra ébredtünk, hogy minden jónak vége szakad egyszer. A mai napon vége a közös táborozásunknak.
János a tegnapi hamu alatt talált nyomokban még valami parázsszerű dolgot, és azt keltette életre a reggelihez.
Séta,
fotózás, átbeszéltük a tapasztalatainkat, letöltöttük fotóinkat.
Táborbontás. Déltájban elindultuk, hogy mindenkit hazafuvarozzak, meg
még én is hazaérjek pizsamaosztásra.
Visszaolvasva
ezt a kis naplót, attól félek, hogy nem tudtam visszaadni azt a
hangulatot, azt a sok élményt, amiben részünk volt. Pedig volt bőven.
Gondtalan, szép napok voltak.
Én
nem is tudtam abbahagyni. Még egy hétig voltam otthon. Ez alatt az idő
alatt a napfelkelte a kis folyók valamelyikének a partján talált. Minden
reggel megfogtam az aznapi csuka adagomat, és gyűjtöttem a zöldséget a
határban. Raktam el télire zamatos turbolyát sóban, és lósóskát olajban
dinsztelve, szárazdunsztban.
Ősszel megint felkeressük ezt a „vadont”, és végigkóstoljuk, amit a természet ad. Ízeket, élményeket.
A tervezett ételek közül nem jutott mindenre idő. Azóta többször is, (tegnap is) sütöttem:
· Útifüves palacsinta
A
forró palacsintasütőbe kevés olajat öntök, és ráterítem az útifű
leveleket. Ráöntöm a híg tésztát. Mindkét oldalát megsütöm. Cukrozva
fogyasztom.
Más
zamatot kapok, ha először a tésztát öntöm a palacsintasütőbe, erre
terítem a leveleket, majd ismét vékonyan meglocsolom a palacsinta
tésztával. Mindkét oldalát megsütöm.
Kezdők számára, a palacsintatészta készítése:
A lisztre annyi vizet öntök, míg folyós masszát nem kapok. Pici sót keverek bele. Ennyi.
Valószínű,
hogy csomós lesz a tészta. Ha van időnk, nem kell vele sokat vacakolni.
Állni hagyjuk, néha megkevergetjük. A csomók szépen eltűnnek.
Folyt. köv. - de majd csak később.
Résztvevők:
Árva Zsolt, Filipich Attila, Nagy János, Nyitrai István, Sági Oszkár
Fotó : Filipich Attila, Nagy János
2014. március 17., hétfő
2014. március 16., vasárnap
2014. március 15., szombat
Tábori keretes fűrész készítése
Tábori keretes fűrész készítése
Széles a skálája egy ilyen
nagy asztalos fűrész felhasználási lehetőségének. Csak a leghétköznapibb
felhasználását említem. Tüzelő. A Bükkben túrázva a közkedvelt barlang bivak- ban
szoktunk megszállni. Mivel sokan járnak arra, a barlang környékén igen nehéz
feladat száraz gallyat gyűjteni. Van ott száraz fa bőven, csak túl vastagok
ahhoz, hogy eltörjük, késsel aprítsuk. Ha van a zsákban bicska fűrész az már
javít valamit a helyzeten, de a combos fákat elnyiszatolni kemény munka.
Ilyenkor milyen jól jönne egy nagy fűrész.
Imáinkba foglalnánk ha valaki előhúzna egyet
valamelyik bozótosból. De hát nem terem minden bokorban, viszont a gondos
bushcrafter az övéből elővarázsolhat egy
fűrész lapot. Ezt az övet speciálisan
erre készítettem. Egy 80 cm
hosszúságú fa fűrészlap kényelmesen elfér benne. Viselésekor észre sem veszem,
meg sem érzem, hogy ott van.
Ezt az övet hordhatom
nadrágszíjként is, vagy mint a képen látható, felszerelés tartóként.
Bicska fűrész, Bushmann, EDC
táska. A túloldalon mégegy kis táska élesztéknek apró gyújtósnak a Hobó
kályhámhoz, esetleg a Gransfors kisbaltám is. Ez a kép télen készült az
Alpokban, ahol a méternél mélyebb havon síléccel, hótalppal közlekedtem. Ilyen
körülmények között letenni semmit nem lehet. Azonnal eltűnne a mély hóban,
ezért praktikusnak találtam ezt a megoldást. És ha már így rákaptam, megmarad
nyárra is ez a felszerelés.
Ez a lényeg, egy jó lap, a többit adja az
erdő.
Két féle fűrészt szoktam
készíteni. Az egyik az asztalosok által is közkedvelt keretes fűrész. A másik
egy egyszerű íves, mellyel a tüzelőnek szánt ágakat szokták felfűrészelni a
bakon.
Kezdjük a nehezebbikkel, az
asztalos fűrésszel. Kis odafigyeléssel csinos szerszámot készíthetünk alig egy
óra leforgása alatt.
Szükségünk van zsinegre, de
az mindig van a hátizsákban. Ha nincs, akkor a bakancs fűző, vagy a zsákunk
behúzó zsinórja. Tavasszal, ősszel, amikor fiatal csalán hajtással tele a határ,
annak a szárából is készíthetünk erős zsineget.
Kell egy db 80 cm –es , három db 40 cm-es
ág. A hosszabb kicsit vastagabb is legyen. Az egyik rövid, lehet kicsit
karcsúbb is. Ez lesz a feszítő szár.
Kérgezzük le, hogy csinosabb
legyen.
A hoszzabb ág mindkét
végében, azonos irányban homorú bemetszést faragunk.
Helyet készítünk a két
oldalsó tartónak, hogy biztosan feküdjenek.
Az oldalsó tartók aljába,
hosszirányban 2-3 cm
mélyen befűrészelünk. Ez a fűrészlap helye. A felhasznált faágak lehet hogy nem
egyenesek. Ez nem baj, mindössze figyeljünk az íveikre, hogy fekszik jobban,
merre fog hajlani.
A biztonságos fűrészelést segíti, ha egy
faághoz, vagy vékony fatörzshöz hozzáfogjuk a munkadarabot.
Mikor a fűrészlapot
beillesztjük az oldal szárak vájataiba, arra figyeljünk, hogy 2cm rel túl
érjenek. A lapok végeiben gyárilag lyukakat képeztek. Ezek a lyukak kilátszanak
a szár külső oldalán. Kis ágakat szorítunk beléjük és így rögzítjük a fűrészt.
A két oldal szár közé, közép
tályon beillesztjük merevítőt. Ezt a hosszú bot képviseli. Ügyelve hogy a
merevítő végeiben képzett homorú részbe illeszkedjenek az oldalak.
Az oldal szárak felső végeit
összekötöm több réteg zsinórral. Előnyös ha oly módon vágom le az ágakat, hogy
a felső végén kis csomót hagyok. Ez megakadályozza a zsinór lecsúszását. Ha
nincs rá lehetőség, késünkkel bemélyedést faragunk a zsinegnek.
A bal oldalt jól látható az
említett csonk.
A zsinegek közé beduglyuk az
előzőleg laposra faragot, vagy hasított spannoló szárat.
Ennek segítségével, a szár
forgatásával, sodorjuk a zsinórt. Ezáltal az veszít a hosszúságából, összébb
húzza az oldalakat. Ily módon a merevítő másik oldalán lévő fűrész lapot
feszíteni kezdi. Néhány tekerés után már érezzük, hogy a fűrészünk stabilan
áll. A penge feszes, használatra kész.
A másik, az egyszerűbb
megoldás, az íves keretű fűrész.
Percek alatt elkészíthető.
Vágok 1 db. 1.3 – 1.5m hosszú ágat. A fűrészlapom ugyebár 80 cm hosszú.
Ezen a képen 1.5 m hosszú az ág és abból
lett a fenti szép nagy hasú fűrész, mellyel már vastag fákat is ki lehet vágni.
Mindössze csak ennyi
szerszám kell hozzá.
Egy kis fűrészlap, az EDC
táskám tartozéka
Bushman
Az ág mindkét végét azonos
irányban, erős dőlésszöggel mélyen befűrészelem.
Úgy hajtom ívben az ágat,
hogy a mélyebben bevágott oldal kerül az ív közepe felé. Így passzol bele
jobban a fűrészlap, és marad benne stabilan.
Mint az előzőnél itt is túl
ér a lap a kereten. A kilógó részen levő lyukba tesszük a kis ág csapokat.
Ezzel már használatra kész is a fűrész, jól megspannolva, feszülő lappal.
Ezzel már használatra kész is a fűrész, jól megspannolva, feszülő lappal.
Már ki tudtuk dönteni a nagy
száraz fát, szállítható darabokra vágva.
A többnapos esőzés alatt a
száraz fa is csurom víz kivülről. Begyújtani nem lehet vele.
Semmi gond, itt a jó kis
fürészünk, könnyüszerrel kuglikat darabolunk a fatörzsből. Nem hosszúakat csak,
arasznyiakat.
Ezeket a kis kuglikat
felhasogatjuk. A közepe száraz, kiváló gyújtós. Hasogatáshoz nem hoztunk
baltát? Semmi gond. Késünkkel, ütőfa segítségével feltudjuk hasogatni. A késünk
kímélése érdekében ütőfát használunk és nem követ, vagy valami vasat.
Előre tudjuk, hogy késsel
fogunk hasogatni, ezért csomómentes kuglikat vágjunk.
A hasítandó fán a kés, az
ütőfa mellette.
Szépen hasad a fa
Biztos feltűnt, hogy a fotók
nem egy fűrész elkészítése közben
készültek. Tán valaki slamposnak gondol, vagy úgy vélheti, hogy csak úgy
hirtelen kapkodtam össze innen – onnan a képeket. Nem ez történt.
Direkt válogattam így össze
a képeket, jól érzékeltetve, hogy nem csak egy alkalommal készítettem fűrészt.
Minden bushcraft túrámon, kint alváskor újabb fűrészt készítek.
Megkedveltem. Hasznos,
könnyen elkészíthető, jól kezelhető szerszám.
Az ővemben hordva mindig
velem van a 80 cm
–es nyers fához való fűrészlap. Ez jó szárazfához is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)