A Trapper útra kél I.

A Trapper útra kél I.

A tél beálltáig is állandóan a hegyeket jártam. De ahogy a hóréteg megvastagodott, a bakancs már nem volt elegendő. Elkezdtem a téli tréninget. A sífutással kezdtem. Napközben a karácsonyi vásárra készültem bőráruval és csont medálokkal. Ám délutánra már jólesett felkelni a munkapad mellől, és sífutócipőt húzni. Végig menni a völgyön és egy nagy kanyarral vissza. Az idei tél nagy havazással kezdett, de a lelkesedése hamar alább hagyott. Nemcsak hogy nem akart hullani a hó, de még az is olvadt ami eddig meg volt. Valósággal tavasziasra fordult az idő. Az alacsonyabb régiókban a D –i lejtökön alig maradt valami. De fent, 2000m felé, pláne az É –i oldalakon méteres volt a hó. De hát ez itt nem sok. Normálisan jóval vastagabb hórétegnek kellene lennie. De síelni már lehetett, és a hó vastagság is megkövetelte a hótalpat. Hívogatóan néztek le rám a hegyek. Én is vágytam utánuk. A fent alváshoz csak szükség van felszerelésre. Nem akarom itt misztifikálni a dolgokat, és valami nagy hőstettként feltüntetni. De azért hiányosan felszerelve felelőtlenség felmenni és ott aludni. Azért ez mégis csak az Alpok és nem a Budai hegység. Nem lehet este meggondolni magam, hogy hát mégsem alszok kint. Haza megyek, jár még a BKV.

A közelmúltban kisebb kirándulások során teszteltem a felszerelésem, és a teherbírásom. A lehető legkevesebb felszereléssel, de mindazzal ami szükséges. Hálózsák, matrac, no meg azért sátor sem árt. Élelem nem kel sok. Vízre viszont szükségem lesz. Inni és főzni. Hó van bőven, de mivel főzzek. Gáz nem jó, mert a palackból a hideg és a kis nyomás miatt csak kevés jön ki. Viaszfőző nagyon kormoz, és abból is sok kellene. Denszesz kicsi hőt ad le. Benzinfőző még a leg optimálisabb. A primusom már tönkre ment több mint 30 éves szolgálat után. Vettem egy Juwelt, de azzal meg nem voltam megelégedve. Különben is, a főző térfogata, súlya, plusz min. 1l benzin. Ezek valahogy visszatartottak a többnapos túrától. Van egy hobó kályhám amelyet már a sivatagban is használtam. Kiválóan működött, csak nagy a súlya, és a legnagyobb gondot az összeállítása jelentette. De egyszerre csak megoldottam mindezt a gondot. Vettem konyhai felszerelésként, evőeszköz szárítót. Kis átalakítás, ajtónyílás és már kész is az ujj Hobó kályhám. Könnyű. Szállításkor beleteszem a főznivalót, s így nem foglal felesleges helyet. Használat után amennyire lehetőségem van rá eltakarítom. Egy kis vászon zsákocskában tárolom, s így nem koszolok össze vele semmit a hátizsákban.

Minek után ily módon leteszteltem a felszerelést, és jómagam. Nagy örömmel indultam el a kétnapos , túrázós bushcraft - ra.

Este a szobámban, az ágyamra kipakoltam mindent amit vinni akarok.

 Lázban égtem. Érthető, hiszen már egy hét is eltelt a legutóbbi túrám óta. Kint alvás pedig már régebben volt. Ráadásul minden nap fent vagyok a hegyen csak nem mehetek el mert a munkám oda köt. Vártam hogy végre este már ne kelljen lejönnöm a faluba, és fent a hegyen a „vadonban „ ébredjek.

Szóval pakoltam, kint meg csendesen havazott, ezzel is fokozva hangulatomat.

Reggel csendes köd. Pláne fent a hegyen. A seilbahnnal az Ikarussal felmentem a Bischlingre a reggeli szolgálati járattal. Kalandos a nagy ködben a síelés. Tudtam hogy könnyen eltéveszthetem az utolsó kanyart, a köd miatt. Ezért nagyon figyeltem. Kár volt. Mikor előbukkantak a fák a ködből már tudtam hogy túl csúsztam. Y elágazás, balra le. Semmi vész erre is mehetek, ismerem a hegyet. Csupán egyszer már szeretném a nagy ködben is eltalálni, a csupasz havas lejtőn, hogy mikor tartsak balra. Csakúgy megérzés után.

Ködben, a szűz havon, egy külön élmény. Mintha repülnék, nem látom hol a hó alattam. Nem látom hol az ég. Csak suhanok, időnként megdob valami, aztán leejt. Közben szlalomozva a lejtés irányába tartok. Könnyűnek nem mondható hátizsákommal bizony nehezen kelnék fel, ha valamelyik puha hódombnál  egyensúlyom veszítve felbukfenceznék. Arról nem is beszélve, hogyan szedném össze a léceimet. No de  egyszer minden jónak vége szakad. Elértem az alsó állomást. Sí léc, bakancs le. Ezeket itt hagyom. Megvárnak békésen míg holnap  este ide visszatérve újra felveszem őket. Innen a hátamra csatolt hótalpaimon megyek tovább. Az öreg rönkház, a hegyi fogadó, néhány méter után már alig sejlik a  ködben.

Az éjszakai havazás láthatatlanná  tette az „utat”.

  Az irányt ismerem. Felfelé kell mennem, akkor jó az irány. Fátlan gerincen kaptatok fel. Taposom a mély havat, térdig süppedek meg benne. Nehéz az előrejutás. Sötét árnyak, fák tűnnek fel a ködben. Aha, ott abban a nyiladékban balra kanyarodva, és fel. Fák közé jutok. A köd sejtelmessége oszlik. Hete jártam erre, de a friss hó eltüntette nyomaimat. Figyelek, irányt tartom. Elérem a múlt heti táborhelyem rejtő fákat.. A köd mozog. Most belátom az egész kis völgyet. Túl rajta a hegyoldalt, új utamat. Hófúvásos rész, meredeken felfelé.

 Csak lassan lépésenként. Nem zavar senki. Gyönyörködöm az engem körülölelő Fehér Csend - ben. Úttalan utakon török fel a gerincre. Fent kicsit könnyebb a haladás, mert taposni kell, de legalább nem felfelé. Nem tart soká az örömöm, mert a gerinc elfogyott. Lefelé, ködbe vész minden. Na erre nem megyek. Huszáros bal kanyar, enyhe emelkedő. Táborhely után nézek.

Fák alatti tisztáson lepakolok. Mellette a havat letaposom, hogy bakancsban se süllyedjek el. Ide állítom a sátrat. Alá a fekhelyem taposom ki. Egyenletesre, kis lejtéssel. A bejáratnál padka. Kényelmes ülőhely a bakancsot lehúzni. Összkomfort.

Tán még dél sincs. Nem is állt szándékomban ma sokat menni. Kezdődhet a bushcraft. Hobó kályha, tűzgyújtás. Természetesen szikravetővel, nyírfakéreg élesztékkel. Hó olvasztás, fenyő tea, leves készítés.

A bushcraft túráim állandó felszerelése lett az övem, a benne rejtett 80cm es fűrészlappal. A bicska fűrész, a bushman késem, az EDC táskám eddig is mindig velem volt. Gyakorlat teszi a mestert. Kezdjem hát a munkát egy keretes fűrész készítéssel. Megnéztem, 50 perc alatt készültem el vele, de közben a tűzre is figyeltem, havat olvasztottam, főztem, stb. No de ilyen már volt, most valami újat is csináljak.

Egyszerű, íves keretű fűrész. Ettől egyszerűbb megoldás már nincs a földön.

Egy közeli száraz facsonkról kuglikat vágtam újdonsült fűrészemmel.

 Száraz ülő alkalmatosság. A kis kuglikat a késemmel, ütőfával széthasítom, és a közepe száraz tüzelőt nyújt.

 

 Gondosan el is tettem belőle a másnapi tűzgyújtáshoz. Az EDC táskámban mindig van éleszték, de most van velem egy plusz kis táska is a gyújtósnak.

Összegezve, miért is jó nekem, hogy egy ilyen nagy fűrész lapot hordok magammal.

A szállítása, tárolása az övemben  kényelmes, biztonságos, és mindig velem van.

Egy íves fűrész összeállítása percek alatt megvan.

Vastag fát is könnyedén kidöntök vele.

Ha minden vizes, ezzel vastag száraz ágat, fát kivágok. Felkuglizom, késsel felhasítom, és ott a száraz tüzelő.

Menedék építésnél is nagy hasznomra lehet.

Az őv amiben hordom, nem csak nadrágszíjként jó, hanem egy általános öv. Felfűzve rá a felszerelést, EDC táska, kés, bicska fűrész, balta Akár a kabátomon kívül is hordhatom, ami hidegben még jól is jön, mert összefogva azt melegen tart.

Nevezhetem bushcraft szerszám övnek. A munka  végeztével, azonnal mindent az övemben lévő helyére teszek vissza. Méteres hóban hová is tenném.

Elkészült a levesem. Kihasználva a tüzet, hajdan volt pipadohányos fém dobozomban pamutot szenesítek.

 100 % os pamut pólót feldarabolok, a doboz méretére. Belerakom, a doboz tetején szöggel lyukat ütök. Felteszem a kályhára. Kis idő után fehér füst kezd szállni belőle. Miután a pamut elszenesedett abbamarad a fehér füst. A szenesített pamutot, éleszték- ként használom  kovás tűzgyújtáshoz.

Táboromat magára hagyva sétát tettem a környéken.

 Kis, hosszú tűjű,  fenyő csoportra lettem figyelmes. Letört ágcsonkok gyantásodni kezdtek, ezeket lefűrészeltem, és elvittem tűzpróbára.

 Ugyanis hiába keresek, de nem találok itt fettwoodot, de még gyantás ág végeket sem. Fatörzseken gyantafolyást, azt találtam, s gyűjtöttem is.

Mint egy képzeletbeli varázspálca ütésére felszáll a köd. Szikrázva süt a nap. Megint egy másik arcát mutatja a Hegy.

   

De csak innen fentről tűnt el. A völgyek vastag felhőbe burkolóznak.

Jobbra nézek naplemente, balra nézek holdfelkelte.

Lassan le- visszasétálok a bivakkhelyemre.

 Vacsorára 3 Ek. Rízst főztem meg, kevés snack tésztával vegyítve. Nem ettem meg mindet. A maradék jó lesz másnap ebédre. Éjszakára a sátorban hagytam, de megfagyott.

Csendes este. Ülök a kályha tüze mellett. Éjszakai fotókat készítek. Mi ez az erős fény. Lepődök meg. Hangot nem hallok. A hold! Most bukkant fel, oldalt a domb mögül , teljes nagyságában.  Telihold van. Ámulok. A szűz havon ragyog a fénye. Sétálok, fotózok, gyönyörködök a természet eme csodájában. Nem tudok betelni vele.

Végül is aludni térek.

Ragyogó napsűtéssel köszönt a reggel. Az éjjel nem volt hideg, talán -10 C lehetett.

Reggeli tűzgyujtás, kávé.

Táborbontás, nyomaim eltüntetése után elindulok. A mai nap a túrázásé lesz.

Felmentem a Brandberg Köpfe- re. Tiszta kilátás nyílt a környékre.

A Dachsteinre az egyik oldalon.

 

A Hochkönigre a másikon. A csúcsán, majd 3000m magasan a menedékházzal a Matrashaussal. Három alkalommal jártam oda fenn, más és más utakon.

 Egy nagyobb kanyarral térek vissza a  kiindulási helyemre. A hóban különböző állatok nyomait láttam.

 A még mindég mély hó megdolgoztatott.

 Délután a hegy D –i oldalára váltottam, és itt megtáltosodtam. A sekély, kemény havon könnyű volt haladni. A hegyoldalból, többször egy más után, egy fajd a párját hívta, csendesen.

Engem nem hívott senki, de én is hazatértem. Gondolataim már új utakon jártak. Legközelebb, tovább megyek át a hágón, le a Lammertálba, Lüngötz be. Nem is kell sokáig várnom és ismét úton leszek.