A Gyékényről.
Élelem, bútor, menedék.
Vizes területeken nagy tömegben fellelhető, változatosan
elkészithető, ezért mint fontos és fő élelem forrásnak tekinthetjük. Olcsó, gyakorlatilag
ingyen van, csak el kell menni érte, ezért a mindennapok túlélésére is ajánlom,
csökkenti a havi kiadásokat.
Már tizedik
éve az Alpokban élek és itt nincs gyékény.
Ez az oka, hogy csak alkalmanként tudom fogyasztani, igaz már évek óta.
Felhasználási, fogyasztási naptárt nem tudtam készíteni, de egész évben
fogyasztható. Télen a fagyott földből, a jég alól nem könnyű hozzájutni, de végszükségben megoldható.Tavasszal a friss hajtásokat fogyaszthatjuk nyersen, salátákba, sütve, de megfőzve is. Kihúzva, a szár alsó része egyszerűen kiszakad, mint valami hüvelyből. Hüvelykujjnyi vastag, fehér, zsenge. A külső haját, szükség szerint még húzzuk le. Ez tele lehet csiga petékkel, ezért visszadobjuk a vízbe, megóvva a többi életet.
A gyékénnyel benőtt Tápió
Békalencsés vízfelszín, és egy kihúzott fiatal hajtás.
A külső haját lehúzva már fogyaszthatjuk is.
Vízparti séta, horgászat alkalmával, néhány tövet kihúzunk, lehántjuk a külső haját, nyersen fogyasztva, jó időre elverjük vele az éhségünket.
Időnk, kedvünk van hozzá, a patakparton meg is süthetjük.
Májusi egyhetes kenutúra a Tiszán. A part mentén gyakori a gyékényes.
A mindennapos élelmemet gyékénnyel egészítettem ki, a túlpartról vittem haza a szigetre.
Sütve és salátának elkészítve. Ez utóbbit Olíva olajjal meglocsoltam és sóval meghintettem.
A salátának bekevert gyékény karikákat serpenyőben sütve újabb ízeket kapunk,
Pörkölthöz hasonlóan is elkészíthetjük, dinsztelt hagyma, őrölt paprika, fekete bors hozzáadásával.
Magamnak még nem volt lehetőségem kipróbálni, de más vélemények szerint a zöld virág fejeket, a főtt kukoricához hasonlatosan fogyaszthatjuk. A virágport is gyűjtsük össze, levesek, pörköltek ízesítésére, sűrítésére. Lisztel keverve, kenyér ízesítő.
Ősszel a parti iszapból szedtem fel a tarackos gyökérrészeket. Ez szívós kötélszerű. Megtisztítva, nyersen fogyasztva lisztes állagú, ízű.
A lisztes gyökérdarabokat kiszárítani. Ha nincs rá idő, tűzhely felett is megoldható.
A száraz darabokat liszté őröljük.
Átszitáljuk
A sziki sóvirág levelét keverve a tésztába, ízesítjük azt.
A kemencének , a partfalba, a busmannal hamar kifaragok egy kis üreget. Begyújtjuk, hogy kiégjen, átforrósodjon.
A gyékény lisztből tésztát gyúrunk,majd lepénynek, pogácsának megsütjük.
A gyékény szára, barna bugájával kedvelt szoba disz. Kiszáradás után könnyen szétmállik és behinti a szobát. Ezt elkerülhetjük, ha lakkal lefújjuk.
A száraz gyékény buga első osztályú éleszték. Szikravetővel könnyen lángra lobban. Kovás tűzpattintáshoz már elő kell készíteni, taplót kell főzni belőle.
A kép bal alsó sarkában, a gyékény buzogányból készített tapló. A világos bolyhos, felette a sötétebb barna, a nyárfa taplógombából készült éleszték.
Leveleiből kosarat, szőnyeget, matracot készíthetünk. Leveles szára menedékünk oldalát, tetejét adhatja.
Tanulást, gyakorlatot igénylő feladat, a gyékény pad, szék ülőke, hátlap elkészítése. Ehhez télen vágják a száraz gyékényt. A vékony tetejét lecsapjuk. A szárakat hosszában csíkokra, szálakra szedjük. A közepét külön tesszük félre. Az ily módon előkészített anyagok, langyos sós vízzel megspricceljük, majd nejlonba tekerve másnapig pihentetjük. Ez alatt megpuhul. A szálakat ujjainkkal zsinórrá sodorjuk, s mielőtt elfogyna, beletoldjuk a következőt. Ezzel a gyékény zsineggel fonjuk be a szék ülőkéjét, hátlapját. A gyékény középső szivacsos anyagát, a kész ülőke lap belsejébe tömködve, vastagítjuk azt. Ezt a gyékényezést egy többhetes, kézműves ipari tanfolyamon tanultam. Francia exportra készítettünk székeket, sarok padokat. Egy – egy mutatós munkadarab elkészítése rettentő sok időt vett igénybe, és nagyon keveset fizettek érte.
Ezzel a rövidke ismertetővel bemutatni igyekeztem mi
mindenre lehet használni a gyékényt. Élelem, bútor, és fedél.
Gyékény fonatú szék, már kissé megkopott ülőlappal.
Érdemes megismerkedni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése