2017. október 5., csütörtök

Barlang Bivak 6.

Barlang Bivak 6. munka nap



Azért így a cím, mert általában csak másnaponként mentem le.
Tegnap is egésznap csendes, esős nap volt, ezért inkább otthon maradtam. Írtam, olajmécsest barkácsoltam.
Ma délelőtt, tisztuló félben volt az égbolt. Felhőfoltok közül ki – ki bukkant a nap, meleg sugaraival szárítva az elázott földet, növényzetet. Szárítani ugyan szárogatta, de maradt még bőségesen víz az aljnövényzeten, a cserjék levelein, miközben a folyóparti fűzes sürelyébe behatoltam. Nem bujdostam, bujkáltam. Ujjnyi vastag egyenes ágakat keresgéltem a tervezett fekhelyem elkészítéséhez. Nyolcvan cm hosszúságúak és lehetőleg egyenesek kellenek. Ezt a partszakaszt évekkel ezelőtt legyalulták, amikor a vízi erőművet építették.
 Kis duzzasztó van feljebb, amit ma is kinyitottak a nagy esőzés, a duzzadt hegyi patakok vizének elvezetése miatt.
 A földmunkákkal kiirtották a hajdani növényzetet, és most egy fiatal, főként füzes állományú megujjult, bozótos növekszik fel.
Ebbe ereszkedtem bele a meredeken lejtő partoldalon, pillanatok alatt bőrig ázva, Ez csak víz, kit érdekel. Annál inkább, hogy mit rejt a sűrű. Elsőnek egy mérő pálcát vágtam. Ezt illesztgettem, nézegettem, hogy melyik ág, vessző lesz megfelelő a számomra. Jó harminc darabot össze is gyűjtöttem. Ez elég lesz a próbához. Hevederekkel összekötve, vállra vehető csomaggá alakítottam a gally köteget.






Hazaérve, felkötöttem a függőágyam, kifeszítettem a ponyvát a favázra.
A leendő wilobed alsó részét kihoztam a barlangból. Ma is csöpögött minden a víztől odabent. 30 ágat hoztam, kellene még vagy 60 db. A ponyva alá helyeztem és nézegettem milyen is lesz.
A gondolataimat átirányította egy család. A kis kölyökkel sétáltak erre. Az meg persze mit tesz, csapkod dobál mindent, az apja meg idióta vigyorral a képén nézi. Na ez meg is változtatta a véleményem a fekhely készítésről, és minden egyéb munkáról. Amíg ilyenek járnak erre, nem érdemes többet csinálni. A tegnapelőtt partra felhajigált uszadék fáimat is szórakozásból visszadobálták. Hogy törne le a karja az ilyennek.
Miután ily módon jól felbosszantottak, az ebédkészítésbe menekültem.

A szokásos zabpehely krém levest főztem, és törökös kávét.
Alufóliába csavartam 4 szem burgonyát és egy vöröshagymát
Húst sütöttem a halas rácson.





 Ezzel nagyjából kész is vagyok a tervekkel. Amennyiben nem lesz rongálás, még fejlesztem a bogrács állvánnyal, grillráccsal, még több ülőkével. Meg még talán egy nagy nehéz fekhelyet is készítek, amit nem tudnak arrébb tenni.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése