2017. október 10., kedd

Főzés tökhéj „ fazékban” forró kővel.

Főzés tökhéj „ fazékban” forró kővel.


A mai ebédhez vettem egy szép érett sütőtököt. Fontos volt a mérete és az alakja. Utóbbit tekintve az volt a kívánságom, hogy stabilan megálljon a fenekén.
A főzést forró kövekkel akartam elvégezni. Teniszlabda méretű, de inkább kisebb köveket válogattam ki erre a nemes feladatra. Ezek mozgatásához szükségem van egy fogó eszközre, egy csipeszre.  A tűz meggyújtása, a kövek bepakolása után, ennek elkészítésével kezdtem a munkát.
A kőfogó csipesz. Vágok egy méter hosszú ágat. Ennek a közepét kissé elvékonyítom az egyik oldalán. Itt sűrűn bevágom, befűrészelem.





Ezek a kis vájatok segítenek az ág ketté hajtásában.




Ezzel már meg is vagyok, jöhet a próba. az első kisebb kő felcsippentése.



A csipesz szára könnyen kifordúl és kiesik közüle a kő. Hogy segítsek a bajon, egy hajlékony, vékony gyökérdarabot téptem fel a földről. Ezzel mintegy vezető közé fogtam a szárat és a gyökér darab végeit egy madzaggal összekötöttem.



A következő feladat a tök előkészítése. A megfelelő termésnek keménynek kell lennie. Mint ilyennek, a héját, nem könnyű átvágni. Éles késsel, óvatosan lemetszem jókora ívben a tetejét.



A belső szivacsos részt, a magokkal együtt kézzel kiveszem és a tűz mellé teszem száradni.


A következő réteg valamivel keményebb, de azért még elég puha, ahhoz, hogy a fakanállal ki tudjam kaparni, és  megtörni a tök húsát. Csak annyit kaparok le, amennyit a fakanál megbír.



A tök már levágott felső teteje lesz a fedő. Ennél a példánynál már nem volt meg a csumája, amely a fedő fogó, szerepét töltené be. Ezen könnyen segítek. Arasznyi ágacska végét ferdén lecsapom, arra ügyelve hogy kis kereszt ág legyen az alján. Az ág hegyes végét alulról átszúrom a tök korongon, és a keresztágig nyomom be.


Ezzel készen is vagyok az előkészületekkel. Illetve majdnem, mert mielőtt a tököt a tűz mellé teszem, vízzel feltöltöm, sóval, ételízesítővel ízesítem, ezután jól elkeverem.


A kövek a jó parázson gyorsan forrósodnak. A csipesz segítségével már mehet is bele az első kő a levesbe. Ebből lesz a kő leves, amely azonnal bugyogni kezd.




Az első kő még hamar kihűl, ezt rögvest követi a másik.




Ennél már mintha valami gejzír törne fel, forr a leves. Le is fedem nyomban, hogy ne szökjön el a gőz, a zamat. A födő alól a lyukakon kifúj,a nyomás kiegyenlítő.



Amint lecsitult a zubogás, cserélem a követ. Fedő le, a csipesszel kiveszem a levesből a meghűlt követ, de azért vigyázat, mert ez is forró. Ezt behelyezem a parázsba és kiveszek egy másik jól átforrósodott követ. Ilyenkor tapasztalni, hogy milyen jó a hosszú szár. Amint belehelyezem a forró követ a levesbe, felcsap a forró gőz. A fedő is csak alig tudja visszatartani.




Olvasom mások írásaiból, hogy vigyázni kell a kövek forrósításánál, mert szétrobbanhatnak. Biztos előfordulhat, robbanhat, nekem még nem volt robbanó kövem. Sem folyami, sem bányai, és sem alpesi nem robbant még szét nekem. De azért ajánlom, hogy óvatosan kezeljék.

Kellemes illatok szállnak fel a fazékból. Ideje megkóstolni.  A belső fala már jócskán megfőtt, sőt már a tök külső felületén is érezni, hogy puhul a haja. Jó lesz vigyázni, nehogy kilyukadjon.

A tűz szélén, a tökmagot körül vevő szivacsos réteg már a múlté. Teljesen összeszáradt. A maradék magot ráteszem egy, a folyóparton talált lemez darabra és a tűz fölé teszem pirítani.



Egy kanállal veszek a forró levesből, fújogatom, fújogatom, majd óvatosan megízlelem. Hát ez valami fenséges.
„ Leveszem „  a fazekat a tűzről. azaz, kiveszem az utolsó követ is a levesből.
Kezdődhet a lakoma. A kuskával meregetem a levest, és jóízűen el is fogyasztom mind.




A leves csak az első fogás. Miután kiürült, a tökfazekat kezdem el enni. Szeletekre vágom, és úgy fogyasztom. A leves zamata csak rásegít, az amúgy is izletes sütő tökre.




Néhány szeletet felteszek a lemezre sütni. Ez lesz a desszert, az édes sült tök, és utána még ropogtatni valónak ott a pirított mag.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése